μήτηρ δʼ αἰτήσασα θεοὺς περικαλλέʼ ἄεθλα85
θῆκε μέσῳ ἐν ἀγῶνι ἀριστήεσσιν Ἀχαιῶν.
ἤδη μὲν πολέων τάφῳ ἀνδρῶν ἀντεβόλησας
ἡρώων, ὅτε κέν ποτʼ ἀποφθιμένου βασιλῆος
ζώννυνταί τε νέοι καὶ ἐπεντύνονται ἄεθλα·
ἀλλά κε κεῖνα μάλιστα ἰδὼν θηήσαο θυμῷ,90
οἷʼ ἐπὶ σοὶ κατέθηκε θεὰ περικαλλέʼ ἄεθλα,
ἀργυρόπεζα Θέτις· μάλα γὰρ φίλος ἦσθα θεοῖσιν.
ὣς σὺ μὲν οὐδὲ θανὼν ὄνομʼ ὤλεσας, ἀλλά τοι αἰεὶ
πάντας ἐπʼ ἀνθρώπους κλέος ἔσσεται ἐσθλόν, Ἀχιλλεῦ,
αὐτὰρ ἐμοὶ τί τόδʼ ἦδος, ἐπεὶ πόλεμον τολύπευσα;95
ἐν νόστῳ γάρ μοι Ζεὺς μήσατο λυγρὸν ὄλεθρον
Αἰγίσθου ὑπὸ χερσὶ καὶ οὐλομένης ἀλόχοιο.
ὣς οἱ μὲν τοιαῦτα πρὸς ἀλλήλους ἀγόρευον,
ἀγχίμολον δέ σφʼ ἦλθε διάκτορος ἀργεϊφόντης,
ψυχὰς μνηστήρων κατάγων Ὀδυσῆϊ δαμέντων,100
τὼ δʼ ἄρα θαμβήσαντʼ ἰθὺς κίον, ὡς ἐσιδέσθην.
ἔγνω δὲ ψυχὴ Ἀγαμέμνονος Ἀτρεΐδαο
παῖδα φίλον Μελανῆος, ἀγακλυτὸν Ἀμφιμέδοντα·
ξεῖνος γάρ οἱ ἔην Ἰθάκῃ ἔνι οἰκία ναίων.
τὸν προτέρη ψυχὴ προσεφώνεεν Ἀτρεΐδαο·105
Ἀμφίμεδον, τί παθόντες ἐρεμνὴν γαῖαν ἔδυτε
πάντες κεκριμένοι καὶ ὁμήλικες; οὐδέ κεν ἄλλως
κρινάμενος λέξαιτο κατὰ πτόλιν ἄνδρας ἀρίστους.
ἦ ὔμμʼ ἐν νήεσσι Ποσειδάων ἐδάμασσεν,
ὄρσας ἀργαλέους ἀνέμους καὶ κύματα μακρά;110
ἦ που ἀνάρσιοι ἄνδρες ἐδηλήσαντʼ ἐπὶ χέρσου
βοῦς περιταμνομένους ἠδʼ οἰῶν πώεα καλά,
ἠὲ περὶ πτόλιος μαχεούμενοι ἠδὲ γυναικῶν;
εἰπέ μοι εἰρομένῳ· ξεῖνος δέ τοι εὔχομαι εἶναι.
ἦ οὐ μέμνῃ ὅτε κεῖσε κατήλυθον ὑμέτερον δῶ,115
ὀτρυνέων Ὀδυσῆα σὺν ἀντιθέῳ Μενελάῳ
Ἴλιον εἰς ἅμʼ ἕπεσθαι ἐϋσσέλμων ἐπὶ νηῶν;
μηνὶ δʼ ἄρʼ οὔλῳ πάντα περήσαμεν εὐρέα πόντον,
σπουδῇ παρπεπιθόντες Ὀδυσσῆα πτολίπορθον.
τὸν δʼ αὖτε ψυχὴ προσεφώνεεν Ἀμφιμέδοντος·120
Ἀτρεΐδη κύδιστε, ἄναξ ἀνδρῶν Ἀγάμεμνον,
μέμνημαι τάδε πάντα, διοτρεφές, ὡς ἀγορεύεις·
σοὶ δʼ ἐγὼ εὖ μάλα πάντα καὶ ἀτρεκέως καταλέξω,
ἡμετέρου θανάτοιο κακὸν τέλος, οἷον ἐτύχθη.
μνώμεθʼ Ὀδυσσῆος δὴν οἰχομένοιο δάμαρτα·125
ἡ δʼ οὔτʼ ἠρνεῖτο στυγερὸν γάμον οὔτʼ ἐτελεύτα,
ἡμῖν φραζομένη θάνατον καὶ κῆρα μέλαιναν,
ἀλλὰ δόλον τόνδʼ ἄλλον ἐνὶ φρεσὶ μερμήριξε·
στησαμένη μέγαν ἱστὸν ἐνὶ μεγάροισιν ὕφαινε,
λεπτὸν καὶ περίμετρον· ἄφαρ δʼ ἡμῖν μετέειπε·130
κοῦροι ἐμοὶ μνηστῆρες, ἐπεὶ θάνε δῖος Ὀδυσσεύς,
μίμνετʼ ἐπειγόμενοι τὸν ἐμὸν γάμον, εἰς ὅ κε φᾶρος
ἐκτελέσω, μή μοι μεταμώνια νήματʼ ὄληται,
Λαέρτῃ ἥρωϊ ταφήϊον, εἰς ὅτε κέν μιν
μοῖρʼ ὀλοὴ καθέλῃσι τανηλεγέος θανάτοιο,135
μή τίς μοι κατὰ δῆμον Ἀχαιϊάδων νεμεσήσῃ,
αἴ κεν ἄτερ σπείρου κεῖται πολλὰ κτεατίσσας.
notes
Agamemnon tells the story of his own death. The shades of suitors enter the Underworld and Agamemnon asks Amphimedon to tell the story of how he died. Amphimedon tells Agamemnon about Penelope’s weaving.
85 αἰτήσασα: “having asked (acc. of person) for (acc. of thing)” (LSJ αἰτέω I.2, Smyth 1628).
87 ἀντεβόλησας: “you have been present at (dat.)” (LSJ ἀντιβολέω I.2).
88 ἀποφθιμένου βασιλῆος: genitive absolute.
89 ζώννυνταί … ἐπεντύνονται: most commentators agree that these verbs have to be taken as subjunctives after ὅτε κέν, although the forms are more obviously present indicative (which never takes ἄν/κεν, Smyth 1794).
90 θηήσαο: 2nd sing. aor. mid. indic. > θεάομαι. Aorist indicative with κε indicating past unreality, equivalent to the apodosis of a past contrary-to-fact conditional (Smyth 1786).
91 ἐπὶ σοὶ: “for you,” “in your honor” (LSJ ἐπί B.I.1.b).
93 τοι: dative of possession.
95 ἐμοὶ: dative of possession. Supply the verb ἐστι.
100 Ὀδυσῆϊ: dative of agent. A relatively rare example with an aorist passive participle (Smyth 1490).
100 δαμέντων: masc. gen. pl. aor. pass. ptc. > δαμάζω.
101 τὼ: dual nom., referring to Achilles and Agamemnon.
101 θαμβήσαντ(ε): masc. nom. dual aor. act. ptc. > θαμβέω.
101 ὡς: “when.”
101 ἐσιδέσθην: 3rd dual aor. mid. indic. > εἰσοράω. Homer uses the middle in the same sense as the active.
103 Ἀμφιμέδοντα: Amphimedon is introduced at 22.242 as one of the most heroic suitors (ἔξοχ᾽ἄριστοι, 22.244). At 22.277, he wounds Telemachus in the wrist, and Telemachus kills him (22.284).
104 ξεῖνος: “host” (LSJ ξεῖνος I.2, “less frequently of host …”). In line 114, the relationship is reversed, and ξεῖνος means “guest.”
104 Ἰθάκῃ ἔνι: anastrophe.
107 κεκριμένοι: “chosen,” “distinguished,” masc. nom. pl. pf. pass. ptc. > κρίνω (LSJ κρίνωII.1).
108 λέξαιτο: supply a subject, τις.
109 ἦ: introducing a series of direct alternative questions (Smyth 2657). ἦ is repeated at the beginning of lines 111 and 115.
111 ἐδηλήσαντ(o): supply the object ὔμμε ( = ὑμᾶς) from line 109.
113 μαχεούμενοι: probably, like περιταμνομένους in the previous line, referring to Amphimedon and the suitors, but switched to the nominative for metrical reasons.
115 μέμνῃ: 2nd sing. aor. mid. indic. > μιμνήσκω. Contraction of μέμνηαι.
115 κατήλυθον: “came to (acc.)” (LSJ κατέρχομαι I.4).
115 δῶ: δῶμα.
116 ὀτρυνέων: fut. ptc., expressing purpose.
116 σὺν ἀντιθέῳ Μενελάῳ: probably to be taken with κατήλυθον.
117 Ἴλιον εἰς: anastrophe.
118 μηνὶ … οὔλῳ: “in a whole month,” a “comitative dative” of time (Smyth 1528b).
125 μνώμεθ(α): impf. mid. indic. > μνάομαι.
128–37 = 2.93–102, with the change of ἡ δὲ δόλον (2.93) to ἀλλὰ δόλον (24.128).
128 στησαμένη: “setting up (the loom),” in the sense of preparing it for weaving (as when you “set the table”).
132 ἐπειγόμενοι: the participle is concessive (“though…”) and in apposition to the subject of the 2nd person imperative μίμνετ(ε).
132 εἰς ὅ κε: “until,” with subjunctive (Smyth 2383 C.N).
133 μοι: dative of interest.
133 μεταμώνια: “woven in vain” (LSJ μεταμώνιος).
134 ταφήιον: in apposition to φᾶρος, adding specificity.
134 εἰς ὅτε κέν: “against the time when,” “for the time when,” “until such time as,” followed by subjunctive (LSJ ὅτανII.3, Smyth 2383 C.N).
135 καθέλῃσι: 3rd sing. aor. act. subj. > καθαιρέω.
136 μοι: dative with νεμεσήσῃ.
137 αἴ κεν: introducing the protasis of a future more vivid conditional (the apodosis of which is the negative purpose clause in the previous line).
137 κεῖται: subj., contraction of κέηται.