τὴν δʼ ἀπαμειβόμενος προσέφη πολύμητις Ὀδυσσεύς·
δαιμονίη, τί τʼ ἄρʼ αὖ με μάλʼ ὀτρύνουσα κελεύεις
εἰπέμεν; αὐτὰρ ἐγὼ μυθήσομαι οὐδʼ ἐπικεύσω.265
οὐ μέν τοι θυμὸς κεχαρήσεται· οὐδὲ γὰρ αὐτὸς
χαίρω, ἐπεὶ μάλα πολλὰ βροτῶν ἐπὶ ἄστεʼ ἄνωγεν
ἐλθεῖν, ἐν χείρεσσιν ἔχοντʼ εὐῆρες ἐρετμόν,
εἰς ὅ κε τοὺς ἀφίκωμαι οἳ οὐκ ἴσασι θάλασσαν
ἀνέρες, οὐδέ θʼ ἅλεσσι μεμιγμένον εἶδαρ ἔδουσιν·270
οὐδʼ ἄρα τοί γʼ ἴσασι νέας φοινικοπαρῄους,
οὐδʼ εὐήρεʼ ἐρετμά, τά τε πτερὰ νηυσὶ πέλονται.
σῆμα δέ μοι τόδʼ ἔειπεν ἀριφραδές, οὐδέ σε κεύσω·
ὁππότε κεν δή μοι ξυμβλήμενος ἄλλος ὁδίτης
φήῃ ἀθηρηλοιγὸν ἔχειν ἀνὰ φαιδίμῳ ὤμῳ,275
καὶ τότε μʼ ἐν γαίῃ πήξαντʼ ἐκέλευεν ἐρετμόν,
ἔρξανθʼ ἱερὰ καλὰ Ποσειδάωνι ἄνακτι,
ἀρνειὸν ταῦρόν τε συῶν τʼ ἐπιβήτορα κάπρον,
οἴκαδʼ ἀποστείχειν, ἔρδειν θʼ ἱερὰς ἑκατόμβας
ἀθανάτοισι θεοῖσι, τοὶ οὐρανὸν εὐρὺν ἔχουσι,280
πᾶσι μάλʼ ἑξείης· θάνατος δέ μοι ἐξ ἁλὸς αὐτῷ
ἀβληχρὸς μάλα τοῖος ἐλεύσεται, ὅς κέ με πέφνῃ
γήρα’ ὕπο λιπαρῷ ἀρημένον· ἀμφὶ δὲ λαοὶ
ὄλβιοι ἔσσονται· τὰ δέ μοι φάτο πάντα τελεῖσθαι.
τὸν δʼ αὖτε προσέειπε περίφρων Πηνελόπεια·285
εἰ μὲν δὴ γῆράς γε θεοὶ τελέουσιν ἄρειον,
ἐλπωρή τοι ἔπειτα κακῶν ὑπάλυξιν ἔσεσθαι.
ὣς οἱ μὲν τοιαῦτα πρὸς ἀλλήλους ἀγόρευον·
τόφρα δʼ ἄρʼ Εὐρυνόμη τε ἰδὲ τροφὸς ἔντυον εὐνὴν
ἐσθῆτος μαλακῆς, δαΐδων ὕπο λαμπομενάων.290
αὐτὰρ ἐπεὶ στόρεσαν πυκινὸν λέχος ἐγκονέουσαι,
γρηῢς μὲν κείουσα πάλιν οἶκόνδε βεβήκει,
τοῖσιν δʼ Εὐρυνόμη θαλαμηπόλος ἡγεμόνευεν
ἐρχομένοισι λέχοσδε, δάος μετὰ χερσὶν ἔχουσα·
ἐς θάλαμον δʼ ἀγαγοῦσα πάλιν κίεν. οἱ μὲν ἔπειτα295
ἀσπάσιοι λέκτροιο παλαιοῦ θεσμὸν ἵκοντο·
αὐτὰρ Τηλέμαχος καὶ βουκόλος ἠδὲ συβώτης
παῦσαν ἄρʼ ὀρχηθμοῖο πόδας, παῦσαν δὲ γυναῖκας,
αὐτοὶ δʼ εὐνάζοντο κατὰ μέγαρα σκιόεντα.
τὼ δʼ ἐπεὶ οὖν φιλότητος ἐταρπήτην ἐρατεινῆς,300
τερπέσθην μύθοισι, πρὸς ἀλλήλους ἐνέποντε,
ἡ μὲν ὅσʼ ἐν μεγάροισιν ἀνέσχετο δῖα γυναικῶν,
ἀνδρῶν μνηστήρων ἐσορῶσʼ ἀΐδηλον ὅμιλον,
οἳ ἕθεν εἵνεκα πολλά, βόας καὶ ἴφια μῆλα,
ἔσφαζον, πολλὸς δὲ πίθων ἠφύσσετο οἶνος·305
αὐτὰρ ὁ διογενὴς Ὀδυσεὺς ὅσα κήδεʼ ἔθηκεν
ἀνθρώποις ὅσα τʼ αὐτὸς ὀϊζύσας ἐμόγησε,
πάντʼ ἔλεγʼ· ἡ δʼ ἄρʼ ἐτέρπετʼ ἀκούουσʼ, οὐδέ οἱ ὕπνος
πῖπτεν ἐπὶ βλεφάροισι πάρος καταλέξαι ἅπαντα.
notes
Odysseus tells Penelope Teiresias’s prophecy. They go to bed and spend most of the night talking.
266 κεχαρήσεται: 3rd sing. fut. pf. mid. indic. > χαίρω.
267 ἄνωγεν: the subject is Teiresias, since Odysseus is now telling Penelope about Teiresias’s prophecy in 11.121–37. Those lines are nearly repeated here (268–84), with a few changes, including the change of verbs and pronouns from second-person (Teiresias instructing Odysseus in Book 11) to first-person.
269 εἰς ὅ κε: “until,” introducing a temporal clause with the subjunctive (ἀφίκωμαι).
270 ἀνέρες: the antecedent of the relative clause is τούς (ἄνδρας), but the noun has been incorporated into the relative clause as a nominative (Smyth 2537).
270 ἅλεσσι: “with salt” ( > ἅλς).
270 μεμιγμένον: neut. acc. sing. pf. pass. ptc. ( > μίγνυμι).
271 τοὶ: “they.”
274 ὁππότε κεν: “whenever …”; general temporal clause with subjunctive (3rd sing. aor.).
274 τοι ξυμβλήμενος: “encountering you,” nom. masc. sing. aor. mid. ptc. > συμβάλλω. τοι is dative with the compound verb.
275 φήῃ: 3rd sing. pres. act. subj. > φημί.
275 ἔχειν: infin., in indirect disourse introduced by φήῃ. Understand με as the accusative in the accusative-infinitive construction.
276 πήξαντ(α): masc. acc. sing. aor. act. ptc. > πήγνυμι.
277 ἔρεξανθ’: = ἔρεξαντα, masc. acc. sing. aor. act. ptc. > ἔρδω.
278 συῶν: partitive gen. pl. > σῦς.
281 θάνατος … / ἀβληχρὸς μάλα τοῖος: “such a very gentle death.”
281 ἐξ ἁλὸς: the context suggests, and Stanford endorses, “(far) from the sea,” although Merry insists on “from (out of) the sea” as the only possibility with a verb of motion such as ἐλεύσεται.
282 ὅς κέ με πέφνῃ: future more vivd conditional relative clause.
282 πέφνῃ 3rd sing. aor. act. subj. > θείνω.
283 ἀμφὶ: “around (me).”
287 κακῶν: genitive of separation with ὑπάλυξιν (Smyth 1392).
289 τροφὸς: Eurycleia.
289 ἔντυον: 3rd pl. impf. act. indic. > ἐντύνω.
291 ἐγκονέουσαι: fem. nom. pl. pres. act. ptc. > ἐγκονέω.
292 κείουσα: “to lie down,” “to go to bed,” fut. act. ptc. > κεῖμαι, expressing purpose.
293 τοῖσιν: Penelope and Odysseus. Dative with ἡγεμόνευεν.
295 ἀγαγοῦσα: fem. nom. sing. aor. act. ptc. > ἄγω.
296 θεσμὸν: “place” (Cunliffe/Autenrieth θεσμός).
300 τὼ: Penelope and Odysseus, dual.
300 φιλότητος … ἐρατεινῆς: gen., with ἐταρπήτην (Smyth 1355).
300 ἐταρπήτην: 3rd dual aor. pass. indic. > τέρπω.
301 τερπέσθην: 3rd dual impf. pass. indic. > τέρπω.
301 μύθοισι: dative of means.
304 ἕθεν: “of her,” gen. pron. (Smyth 325D).
305 πίθων: genitive of source with ἠφύσσετο (Smyth 1410, citing this line).
305 ἠφύσσετο: 3rd sing. impf. pass. indic. > ἀφύσσω.
309 πάρος: “before,” constructed with an infinitive like πρίν (Smyth 2461).