πεμπέμεναι τὸν ξεῖνον, ἐπεὶ κατὰ μοῖραν ἔειπεν.

καὶ τότε κήρυκα προσέφη μένος Ἀλκινόοιο·

Ποντόνοε, κρητῆρα κερασσάμενος μέθυ νεῖμον50

πᾶσιν ἀνὰ μέγαρον, ὄφρʼ εὐξάμενοι Διὶ πατρὶ

τὸν ξεῖνον πέμπωμεν ἑὴν ἐς πατρίδα γαῖαν.

ὣς φάτο, Ποντόνοος δὲ μελίφρονα οἶνον ἐκίρνα,

νώμησεν δʼ ἄρα πᾶσιν ἐπισταδόν· οἱ δὲ θεοῖσιν

ἔσπεισαν μακάρεσσι, τοὶ οὐρανὸν εὐρὺν ἔχουσιν,55

αὐτόθεν ἐξ ἑδρέων. ἀνὰ δʼ ἵστατο δῖος Ὀδυσσεύς,

Ἀρήτῃ δʼ ἐν χειρὶ τίθει δέπας ἀμφικύπελλον,

καί μιν φωνήσας ἔπεα πτερόεντα προσηύδα·

χαῖρέ μοι, ὦ βασίλεια, διαμπερές, εἰς ὅ κε γῆρας

ἔλθῃ καὶ θάνατος, τά τʼ ἐπʼ ἀνθρώποισι πέλονται.60

αὐτὰρ ἐγὼ νέομαι· σὺ δὲ τέρπεο τῷδʼ ἐνὶ οἴκῳ

παισί τε καὶ λαοῖσι καὶ Ἀλκινόῳ βασιλῆϊ.

ὣς εἰπὼν ὑπὲρ οὐδὸν ἐβήσετο δῖος Ὀδυσσεύς,

τῷ δʼ ἅμα κήρυκα προΐει μένος Ἀλκινόοιο,

ἡγεῖσθαι ἐπὶ νῆα θοὴν καὶ θῖνα θαλάσσης·65

Ἀρήτη δʼ ἄρα οἱ δμῳὰς ἅμʼ ἔπεμπε γυναῖκας,

τὴν μὲν φᾶρος ἔχουσαν ἐϋπλυνὲς ἠδὲ χιτῶνα,

τὴν δʼ ἑτέρην χηλὸν πυκινὴν ἅμʼ ὄπασσε κομίζειν·

ἡ δʼ ἄλλη σῖτόν τʼ ἔφερεν καὶ οἶνον ἐρυθρόν.

αὐτὰρ ἐπεί ῥʼ ἐπὶ νῆα κατήλυθον ἠδὲ θάλασσαν,70

αἶψα τά γʼ ἐν νηῒ γλαφυρῇ πομπῆες ἀγαυοὶ

δεξάμενοι κατέθεντο, πόσιν καὶ βρῶσιν ἅπασαν·

κὰδ δʼ ἄρʼ Ὀδυσσῆϊ στόρεσαν ῥῆγός τε λίνον τε

νηὸς ἐπʼ ἰκριόφιν γλαφυρῆς, ἵνα νήγρετον εὕδοι,

πρυμνῆς· ἂν δὲ καὶ αὐτὸς ἐβήσετο καὶ κατέλεκτο75

σιγῇ· τοὶ δὲ καθῖζον ἐπὶ κληῗσιν ἕκαστοι

κόσμῳ, πεῖσμα δʼ ἔλυσαν ἀπὸ τρητοῖο λίθοιο.

εὖθʼ οἱ ἀνακλινθέντες ἀνερρίπτουν ἅλα πηδῷ,

καὶ τῷ νήδυμος ὕπνος ἐπὶ βλεφάροισιν ἔπιπτε,

νήγρετος, ἥδιστος, θανάτῳ ἄγχιστα ἐοικώς.80

ἡ δʼ, ὥς τʼ ἐν πεδίῳ τετράοροι ἄρσενες ἵπποι,

πάντες ἅμʼ ὁρμηθέντες ὑπὸ πληγῇσιν ἱμάσθλης,

ὑψόσʼ ἀειρόμενοι ῥίμφα πρήσσουσι κέλευθον,

ὣς ἄρα τῆς πρύμνη μὲν ἀείρετο, κῦμα δʼ ὄπισθε

πορφύρεον μέγα θῦε πολυφλοίσβοιο θαλάσσης.85

ἡ δὲ μάλʼ ἀσφαλέως θέεν ἔμπεδον· οὐδέ κεν ἴρηξ

κίρκος ὁμαρτήσειεν, ἐλαφρότατος πετεηνῶν.

ὣς ἡ ῥίμφα θέουσα θαλάσσης κύματʼ ἔταμνεν,

ἄνδρα φέρουσα θεοῖς ἐναλίγκια μήδεʼ ἔχοντα·

ὃς πρὶν μὲν μάλα πολλὰ πάθʼ ἄλγεα ὃν κατὰ θυμὸν90

ἀνδρῶν τε πτολέμους ἀλεγεινά τε κύματα πείρων,

δὴ τότε γʼ ἀτρέμας εὗδε, λελασμένος ὅσσʼ ἐπεπόνθει.

    Odysseus bids farewell to his hosts and boards the ship. He falls into a deep sleep.

     

    47  ἐπῄνεον: 3rd pl. impf. act. indic. > ἐπαινέω.

    50  νεῖμον: 2nd sing. aor. act. imperat. > νέμω.

    52  ἑὴν: possessive pron. (Smyth 330 D).

    55  τοὶ: masc. nom. pl. rel. pron.

    56  αὐτόθεν ἐξ ἑδρέων: “from right where they were sitting.”

    56  ἀνὰ … ἵστατο: tmesis > ἀνίστημι.

    57  Ἀρήτῃ: dative of interest.

    57  τίθει: unaugmented 3rd sing. impf. act. indic. > τίθημι.

    59  μοι: ethical dative, or dative of feeling (Smyth 1486).

    59  εἰς ὅ κε: “until,” followed by a subjunctive (Smyth 2383 C. N, following the rule for ἕως, Smyth 2426).

    60  τά: nom. neut. pl. rel. pron., with antecedents γῆρας and θάνατος.

    61  τέρπεο: 2nd sing. pres. mid./pass. imperat. > τέρπω.

    64  τῷ δ᾽ ἅμα: anastrophe. τῷ is a personal pronoun, referring to Odysseus.

    64  προΐει: unaugmented 3rd sing. impf. act. indic. > προίημι.

    65  ἡγεῖσθαι: infinitive of purpose (Smyth 2008).

    66  οἱ: pers. pron., dative of interest. ἅμ(α) is adverbial, rather than the preposition with the dative.

    67  τὴν μὲν … τὴν δ᾽ ἑτέρην: “one … and the other” (Smyth 1107). The feminine accusative singular demonstrative pronouns stand in apposition to δμῳὰς … γυναῖκας.

    68  ὄπασσε: the subject is Arete (66) and the object is τὴν … ἑτέρην.

    68  κομίζειν: infinitive of purpose.

    69  ἡ δ᾽ ἄλλη: that is, another serving woman.

    71  τά: neut. acc. pl. demonstrative pron., referring to all the gifts being send along by Alkinoos and Arete.

    72  κατέθεντο: 3rd pl. aor. mid. indic. > κατατίθημι.

    73  κὰδ … στόρεσαν: 3rd pl. aor. act. indic., tmesis > καταστορέννυμι.

    74  νηὸς … πρυμνῆς: “of the stern.” In πρύμνα (Homeric, πρύμνη) alone means “stern,” but Homer usually uses πρύμνη νηῦς in combination to mean “stern” (LSJ πρύμνα).

    75  ἂν … ἐβήσετο: 3rd sing. aor. mid. indic., tmesis > ἀναβαίνω.

    75  κατέλεκτο: 3rd sing. aor. mid. indic. > καταλέχομαι (Brill καταλέγομαι).

    76  τοὶ: “they” (the Phaiacian rowers), demonstrative.

    77  ἀπὸ τρητοῖο λίθοιο: the anchor.

    78  ἀνερρίπτουν ἅλα πηδῷ: that is, they were rowing strenuously.

    79  τῷ: dative of interest, referring to Odysseus.

    81  ἡ δ᾽: the stern of the ship, or the ship itself (see line 84). The construction is a slight anacolouthon (Smyth 3004), starting out as a simple statement (“but it …”), then breaking off into a simile.

    84  τῆς: “of the ship.”

    85  θῦε: unaugmented 3rd sing. impf. act. indic. > θύω (LSJ θύω B).

    86  θέεν: unaugmented 3rd sing. impf. act. indic. > θέω.

    86  ἴρηξ / κίρκος: a falcon. ἴρηξ seems to be a generic term for a raptor, while κίρκος is the more specific term for a falcon, perhaps a peregrine falcon.

    87  ὁμαρτήσειεν: “could keep pace with it,” potential optative (LSJ ὁμαρτέω 2).

    87  πετεηνῶν: partitive gen.

    90  πάθ(ε): unaugmented 3rd sing. aor. act. indic. > πάσχω.

    90  ὃν: 3rd masc. sing. possessive pron. (Smyth 330).

    92  λελασμένος: masc. nom. sing. pf. pass. ptc. > λανθάνω. Because λανθάνω takes a genitive (Smyth 1356), understand πάντων as the antecedent of ὅσσ(α): “forgetful of everything, as much as …”

    article nav
    Previous

    Suggested Citation

    Thomas Van Nortwick and Rob Hardy, Homer: Odyssey 5–12. Carlisle, Pennsylvania: Dickinson College Commentaries, 2024. ISBN: 978-1-947822-17-7 https://dcc.dickinson.edu/homer-odyssey/xiii-47%E2%80%9392