Fr. 67
Αὐτὸς Ἔρως ἐδίδαξεν Ἀκόντιον, ὁππότε καλῇ
ᾔθετο Κυδίππῃ παῖς ἐπὶ παρθενικῇ,
τέχνην – οὐ γὰρ ὅγ' ἔσκε πολύκροτος – ὄφρα λέγο. .
τοῦτο διὰ ζωῆς οὔνομα κουρίδιον.
5 ἦ γάρ, ἄναξ, ὁ μὲν ἦλθεν Ἰουλίδος ἡ δ' ἀπὸ Νάξου,
Κύνθιε, τὴν Δήλῳ σὴν ἐπὶ βουφονίην,
αἷμα τὸ μὲν γενεῆς Εὐξαντίδος, ἡ δὲ Προμήθ[ου,
καλοὶ νησάων ἀστέρες ἀμφότεροι.
πολλαὶ Κυδίππην ὀλ[ί]γην ἔτι μητέρες υἱοῖς
10 ἑδνῆστιν κεραῶν ᾔτεον ἀντὶ βοῶν·
κείνης ο[ὐ]χ ἑτέρη γὰρ ἐπὶ λασίοιο γέροντος
Σιληνοῦ νοτίην ἵκετο πιδυλίδα
ἠοῖ εἰδομένη μάλιον ῥέθος οὐδ' Ἀριήδης
ἐς χ]ορὸν εὑδούσης ἁβρὸν ἔθηκε πόδα·
15 ]ήκησ[.].δ' ἔκστασις, οὔτινος αὐτῆς
].ν κε.[ ]ς ἔχειν ϊ[.].ου·
]ασιν ᾠκίσ[σα. .].
ἀ]πειπάμεν
].[.]ν ἐπιτιμ[ ]α
20 μ]οῦνον ἔμεν .α
].[.]ν ὄθμασιν[
].[
Fr. 68
μέμβλετο δ' εἰσπνήλαις ὁππότε κοῦρος ἴοι
φωλεὸν ἠὲ λοετρόν
Fr. 69
πολλοὶ καὶ φιλέοντες Ἀκόντιον ἧκαν ἔραζε
οἰνοπόται Σικελὰς ἐκ κυλίκων λάταγας
Fr. 70
ἀλλ' ἀπὸ τόξου
αὐτὸς ὁ τοξευτὴς ἄρδιν ἔχων ἑτέρου
Fr. 72
ἄγραδε τῷ πάσῃσιν ἐπὶ προχάνῃσιν ἐφοίτα
Fr. 73
ἀλλ’ ἐνὶ δὴ φλοιοῖσι κεκομμένα τόσσα φέροιτε
γράμματα, Κυδίππην ὅσσ’ ἐρέουσι καλήν.
Fr. 74
λιρὸς ἐγώ, τί δέ σοι τόνδ’ ἐπέθηκα φόβον;
Fr. 75
ἤδη καὶ κούρῳ παρθένος εὐνάσατο,
τέθμιον ὡς ἐκέλευε προνύμφιον ὕπνον ἰαῦσαι
ἄρσενι τὴν τᾶλιν παιδὶ σὺν ἀμφιθαλεῖ.
Ἥρην γάρ κοτέ φασι— κύον, κύον, ἴσχεο, λαιδρέ
5 θυμέ, σύ γ’ ἀείσῃ καὶ τά περ οὐχ ὁσίη·
ὤναο κάρτ’ ἕνεκ’ οὔ τι θεῆς ἴδες ἱερὰ φρικτῆς,
ἐξ ἂν ἐπεὶ καὶ τῶν ἤρυγες ἱστορίην.
ἦ πολυιδρείη χαλεπὸν κακόν, ὅστις ἀκαρτεῖ
γλώσσης· ὡς ἐτεὸν παῖς ὅδε μαῦλιν ἔχει.
10 ἠῷοι μὲν ἔμελλον ἐν ὕδατι θυμὸν ἀμύξειν
οἱ βόες ὀξεῖαν δερκόμενοι δορίδα·
δειελινὴν τὴν δ’ εἷλε κακὸς χλόος, ἦλθε δὲ νοῦσος,
αἶγας ἐς ἀγριάδας τὴν ἀποπεμπόμεθα,
ψευδόμενοι δ’ ἱερὴν φημίζομεν· ἣ τότ’ ἀνιγρή
15 τὴν κούρην Ἀίδεω μέχρις ἔτηξε δόμων.
δεύτερον ἐστόρνυντο τὰ κλισμία, δεύτερον ἡ πα[ῖ]ς
ἑπτὰ τεταρταίῳ μῆνας ἔκαμνε πυρί.
τὸ τρίτον ἐμνήσαντο γάμου κάτα, τὸ τρίτον αὖτ[ις
Κυδίππην ὀλοὸς κρυμὸς ἐσῳκίσατο.
20 τέτρατον [ο]ὐκέτ’ ἔμεινε πατὴρ ἐ. . . .φ. .ο. . .[
Φοῖβον· ὁ δ’ ἐννύχιον τοῦτ’ ἔπος ηὐδάσατο·
‘Ἀρτέμιδος τῇ παιδὶ γάμον βαρὺς ὅρκος ἐνικλᾷ·
Λύγδαμιν οὐ γὰρ ἐμὴ τῆμος ἔκηδε κάσις
οὐδ’ ἐν Ἀμυκλαίῳ θρύον ἔπλεκεν οὐδ’ ἀπὸ θήρης
25 ἔκλυζεν ποταμῷ λύματα Παρθενίῳ,
Δήλῳ δ’ ἦν ἐπίδημος, Ἀκόντιον ὁππότε σὴ παῖς
ὤμοσεν, οὐκ ἄλλον, νυμφίον ἑξέμεναι.
ὦ Κήυξ, ἀλλ’ ἤν με θέλῃς συμφράδμονα θέσθαι,
. .]ν. . τελευτήσεις ὅρκια θυγατέρος·
30 ἀργύρῳ οὐ μόλιβον γὰρ Ἀκόντιον, ἀλλὰ φαεινῷ
ἤλεκτρον χρυσῷ φημί σε μειξέμεναι.
Κοδρείδης σύ γ’ ἄνωθεν ὁ πενθερός, αὐτὰρ ὁ Κεῖος
γαμβρὸς Ἀρισταίου [Ζη]νὸς ἀφ’ ἱερέων
Ἰκμίου οἷσι μέμ[η]λεν ἐπ’ οὔρεος ἀμβώνεσσιν
35 πρηΰνειν χαλ[ε]πὴν Μαῖραν ἀνερχομένην,
αἰτεῖσθαι τὸ δ’ ἄημα παραὶ Διὸς ᾧ τε θαμεινοί
πλήσσονται λινέαις ὄρτυγες ἐν νεφέλαις.’
ἦ θεός· αὐτὰρ ὁ Νάξον ἔβη πάλιν, εἴρετο δ’ αὐτήν
κούρην, ἡ δ’ ἀν’ ἐτῶς πᾶν ἐκάλυψεν ἔπος
40 κἦν αὖ σῶς· . . . λοιπόν, Ἀκόντιε, σεῖο μετελθεῖν
. . . . . .ηνιδιην ἐς Διονυσιάδα.
χἠ θεὸς εὐορκεῖτο καὶ ἥλικες αὐτίχ’ ἑταίρης
ᾖδον ὑμηναίους οὐκ ἀναβαλλομένους.
οὔ σε δοκέω τημοῦτος, Ἀκόντιε, νυκτὸς ἐκείνης
45 ἀντί κε, τῇ μίτρης ἥψαο παρθενίης,
οὐ σφυρὸν Ἰφίκλειον ἐπιτρέχον ἀσταχύεσσιν
οὐδ’ ἃ Κελαινίτης ἐκτεάτιστο Μίδης
δέξασθαι, ψήφου δ’ ἂν ἐμῆς ἐπιμάρτυρες εἶεν
οἵτινες οὐ χαλεποῦ νήιδές εἰσι θεοῦ.
50 ἐκ δὲ γάμου κείνοιο μέγ’ οὔνομα μέλλε νέεσθαι·
δὴ γὰρ ἔθ’ ὑμέτερον φῦλον Ἀκοντιάδαι
πουλύ τι καὶ περίτιμον Ἰουλίδι ναιετάουσιν,
Κεῖε, τεὸν δ’ ἡμεῖς ἵμερον ἐκλύομεν
τόνδε παρ’ ἀρχαίου Ξενομήδεος, ὅς ποτε πᾶσαν
55 νῆσον ἐνὶ μνήμῃ κάτθετο μυθολόγῳ,
ἄρχμενος ὡς νύμφῃσι[ν ἐ]ναίετο Κωρυκίῃσιν,
τὰς ἀπὸ Παρνησσοῦ λῖς ἐδίωξε μέγας,
(Ὑδροῦσσαν τῷ καί μιν ἐφήμισαν), ὥς τε Κυρή[νης
. . . .θυσ[.]το. . ᾤκεεν ἐν Καρύαις·
60 ὥ]ς τέ μιν ἐννάσσαντο τέων Ἀλαλάξιος αἰεί
Ζεὺς ἐπὶ σαλπίγγων ἱρὰ βοῇ δέχεται
Κᾶρες ὁμοῦ Λελέγεσσι, μετ’ οὔνομα δ’ ἄλλο βαλέσθ[αι
Φοίβου καὶ Μελίης ἶνις ἔθηκε Κέως·
ἐν δ’ ὕβριν θάνατόν τε κεραύνιον, ἐν δὲ γόητας
65 Τελχῖνας μακάρων τ’ οὐκ ἀλέγοντα θεῶν
ἠλεὰ Δημώνακτα γέρων ἐνεθήκατο δέλτ[οις
καὶ γρηῢν Μακελώ, μητέρα Δεξιθέης,
ἃς μούνας, ὅτε νῆσον ἀνέτρεπον εἵνεκ’ ἀλ[ι]τ[ρῆς
ὕβριος, ἀσκηθεῖς ἔλλιπον ἀθάνατοι·
70 τέσσαρας ὥς τε πόληας ὁ μὲν τείχισσε Μεγακλῆς
Κάρθαιαν, Χρυσοῦς δ’ Εὔπ[υ]λος ἡμιθέης
εὔκρηνον πτολίεθρον Ἰουλίδος, αὐτὰρ Ἀκαῖος
Ποιῆσσαν Χαρίτων ἵδρυμ’ ἐυπλοκάμων,
ἄστυρον Ἄφραστος δὲ Κορή[σ]ιον, εἶπε δέ, Κεῖε,
75 ξυγκραθέντ’ αὐταῖς ὀξὺν ἔρωτα σέθεν
πρέσβυς ἐτητυμίῃ μεμελημένος, ἔνθεν ὁ παιδός
μῦθος ἐς ἡμετέρην ἔδραμε Καλλιόπην.
notes
Fr. 67 Harder (= 67 Pf., = 166 Mass.)
1-21 P.Oxy. 2211, fr. 1 recto, 10-31 [image],
Trismegistos 59407
7 EtGen. B s.v. Εὐξαντίδος
8 Σ bT Il. 19, 1
Fr. 68 Harder (= 68 Pf., = 167 Mass.) EtGen. AB s.v. εἰσπνήλης
ὁ ἐρώμενος
Fr. 69 Harder (= 69 Pf., = 168 Mass.) Ath. 15. 668b
Fr. 70 Harder (= 70 Pf., = 169 Mass.) EtGen. AB α 1137 s.v.
ἄρδις
Fr. 72 Harder (= 72 Pf., = 171 Mass.) Σ L R and ed.Rom.
S. Ant. 80
Fr. 73 Harder (= 73 Pf., 172 Mass.) Σ Ε Γ Ar. Ach. 144
Fr. 74 Harder (= 74 Pf. + Addenda 1, 501, = 173 Mass.)
1-4 P.Oxy. 2258 B fr. 1 recto [image], Trismegistos 59424
3 Hsch. λ 547 s.v. λειριόεντα
Fr. 75 Harder (= 75 Pf., = 174 Mass.)
1-41 P.Oxy. 1011, fol. I verso [image], Trismegistos 59415
3 Σ L M R S.Ant. 629
11-15 init. P.Oxy. 4427 [image], Trismegistos 59372
14 Σ AR 1, 1019
34 EtGen. AB α 613 s.v. ἄμβον
42-77 P.Oxy. 1011, fol. 1 recto [image], Trismegistos 59415
46 Σ Lond. D.T. 532, 2sqq
50-58 P.Oxy. 2213, fr. 11 a-c [image], Trismegistos 59392
One of the best-preserved fragments (of at least 140 lines), the ostensible purpose of this aition is to explain the peculiar marriage ritual wherein the bride sleeps her prenuptial night with a freeborn youth, both of whose parents were still alive. The bulk of the narrative, though, is a love story. We are indebted to Aristaenetus, a fifth-century AD grammarian, who summarized this tale in one of his so-called erotic epistles (1.10).
Frr. 67-70 give the background on the two lovers: Acontius from Ceos and Cydippe from Naxos. The two are, predictably, the most beautiful children in their communities: Cydippe is sought as a desirable bride (frr. 67-68), while Acontius attracts many male lovers (frr. 68-69) before he is struck by Eros' arrow. As a result, Acontius fell in love with Cydippe after catching sight of her during a Delian festival. He tricked her into pledging herself to him by throwing an apple in her path inscribed with the words "I swear by Artemis to marry Acontius." When she read out the inscription, she was bound by her unwitting oath.
Frr. 72-73 belong to a narrative about the lovesick Acontius, who apparently frequents the country and carves Cydippe's name in the bark of trees.
Fr. 75 takes up the story at a time when Cydippe's father, Ceyx, has attempted to arrange a suitable marriage for her, but she became sriously ill with quartan fever before the wedding day. The third time this happened, Ceyx consulted the oracle of Apollo and was advised to marry his daughter to Acontius instead. The story of the tricking of Cydippe is told in Apollo's prophecy (22-37). Their marriage seems to have dynastic implications for the Acontidae.
Callimachus concludes the story by claiming that his source was the Cean historian Xenomedes, and provides précis of Xenomedes' work. He mentions in passing Cyrene's son (by Apollo), who would be Aristaeus, the recounted the death of the Telchines and Demonax, who foolishly disregarded the gods. He uses a phrase here—γέρων ἐνεθήκετο δέλτ[οις (fr. 75.66)—that returns us to the Prologue, in which Callimachus as an old man reminisces about first placing the tablets on his knees.
Fr. 75.72, 74: Callimachus alludes to contemporary time with the names of Iulis and its harbor, Coresus. These were important to the Ptolemies.
Bibliography
Cessi, Camillo. 1911. “L'elegia erotica ellenistica,” Acropoli 1:529-41.
Clayman, D. 2014. "Historical contexts for two Aitia from book III: Acontius & Cydippe (frr. 67-75 Pf.) and Phrygius and Pieria (frr. 80-83 Pf.)." In Hellenistic Poetry in Context. Hellenistica Groningana 20, edited by M. A. Harder, R. F. Regtuit, and G. C. Wakker, 85-102. Leuven: Peeters.
Harder, M. Annette. 1993. ‘Thanks to Aristaenetus…’ In Polyphonia Byzantina: Studies in honour of Willem J. Aerts (Mediaevalia Groningana 13), edited by Hero Hokwerda, Edmé R. Smits and Marinus M. Woesthuis, 3-13. Groningen: Forsten.
Lang, Philippa. 2009. 'Goats and the sacred disease in Callimachus' Acontius and Cydippe.' Classical Philology 104:85-90.
Rynearson, Nicholas. 2009. 'A Callimachean Case of Lovesickness: Magic, Disease and Desire in Aetia frr. 67-75 Pf.' American Journal of Philology 130:341-65.
Sánchez Ortiz de Landaluce, Manuel. 1996. ‘El aition “Acontio y Cidipa” de Calímaco (frs. 67-75 Pf.): hipótesis de reconstrucción.’ Excerpta Philologica 6:53-67.